Halihó!
Hát, nem is tudom mit mondjak a mai napomról. Az apukámmal és a tesómmal voltam, ugyanis a szüleim elváltak, így én maradtam anyukámmal a bátyám pedig apukámmal. Moziztunk aztán kaptam egy Paulo Coelho könyvet! Hát nem fantasztikus? :D A címe Tizenegy perc. Nagyon örülök neki, mert Paulo Coelho egy fantasztikus író. Bár még nem olvastam bele a könyvbe, mindenkinek előre is ajánlani tudom :) Ezen kívül.. felhívott a volt a volt barátom, hogy bár 6 nap késéssel, de megköszönje a karácsonyi sms-emet. Hát, no comment..bár jó volt hallani a hangját..
Különös az Élet, nem? Egy éve rengeteg mindenről tudtam volna nektek írni, most mégsincs semmi, hisz több mint egy éve most van először, hogy nem vagyok szerelmes. Igen, tavaly december közepén kezdődött az egész, egy mosollyal és egy pillantással. Na és pár szóval. A fiú oltári helyes volt, én pedig halálosan beleszerettem. Ha a közelemben volt az hittem kiugrik a szívem a helyéről, csak a bordáim tartották vissza. A lában pedig úgy remegett, hogy egyszer össze is estem. Szerencsére még időben sikerült bemenekülnöm a lányvécébe.. Szóval, a srác, hívjuk Natenek pontosan tudta, hogy mit érzek iránta de nem törődött velem. Aztán ő távozott az iskolából én pedig maradtam. Kilenc hónapig voltam szerelmes belé, bár azért nem vonultam közben zártdába. Ott volt közben a Martin, akivel összejöttem és borzalmasan élveztem Nate gyilkos pillantásait ha Martinnal voltam. De aztán rájöttem hogy nem bírok kiszeretni belőle, így sajnálatosan arra kényszerültem, hogy összetörjem Martin szívét. De nyugi, már nincs baj, hisz azóta a legjobb barátom és imádjuk egymást. És ne felejtsük el azt az esetet sem, amikor az "elfelejteni Natet hadművelet" közben négy nap alatt három pasival jöttem össze, de másnapra mindegyiket dobtam. Ne higyjétek azt, hogy büszke vagyok erre..Nem vagyok, de akkor szüksége volt erre a lelkivilágomnak. Azután.. megismertem Őt. Régebben is ismertem már látásból meg névileg, mert a suli k*urvájának a nővérével járt régen. De nekem soha nem jött be, nem is törődtem vele. Kivéve azon a bizonyos estén az a38-ban. Kicsit többet ittam a kelleténél, és nagyon bejött, de nem történt akkor még semmi , csak együtt aludtunk (ruhában!), de még egy csók sem volt. Aztán, három nappal késöbb összejöttünk. A baj csak az volt, hogy mikor először megcsókolt belőlem kiszállt valami.. De véget akartam vetni annak hogy senki mellett nem bírok megmaradni, úgyhogy fejembe vettem hogy nem szakítok vele. Jared - mert most így hívjuk- viszont teljesen belém szeretett, és bármilyen bunkó is voltam vele- mert igen, sajnos sokszor az voltam- ő mindent elnézett nekem. Aztán, szép lassan én is kezdtem belészeretni. És itt lenne a happy end, nem? Hát, sajnos az én történetem itt jelenik meg a de! szócska, ugyanis megtudtam hogy szakítani akar velem. És igen, minden magyarázat nélkül meg is tette. Majdnem két hónapot jártunk, és ugyan ennyi idő kellett arra is, hogy kiszeressek belőle. De ez -hála Istennek-már megtörtént!
Szóval, drága olvasóim, ezekkel csak arra akartam utalni, hogy régen rengeteg mindent tudtam volna nektek írni és sajnálom, hogy a mostani életem nem elég szórakoztató ahhoz, hogy élvezzétek a blogom olvasását. Viszont holnap itt a szilveszter, és higyjétek el arról lesz mit írni, mert ahol mi ott vagyunk, tuti történik valami! ;)
Köszönöm hogy elolvastátok! Puszi, és fantasztikus szilveszteri bulit és boldog új évet kívánok mindenkinek!!
"A bodogságot nem a levegővételek száma határozza meg, hanem azok a pillanatok, amikor elakad a lélegzetünk."
