LA is not the top of the world, but it's in the middle of my heart(L)

A lány félt és izgult, de közben nagyon várta hogy mi lesz vajon vele. Tudta, hogy nem kell semmit sem tennie, hisz majd minden az ölébe fog hullni, mert jövőjét a Sors alakítja. Neki pedig csupán az lesz a dolga, hogy sodródjon az árral.
De azt is tudta, hogy egyszer a tündérmesének vége lesz, és akkor majd akár akar-akár nem, vissza kell térnie a jól megszokott, hol jó-hol kevésbé jó szürke hétköznapokba.
Viszont a lány ekkor megtorpant gondolatmenetében. Vajon tényleg szürkék lennék hétköznapjai? Hisz rengeteg barátja volt, akik mindennél fontosabbak voltak neki, és tudta rájuk bármikor számíthat. Volt egy szertelme, aki bár sok fájdalmat és kétes érzelmet okozott neki, de ő akkor is megőrült érte. És volt ezen kívül egy szerető anyukája, akivel bár gyakran veszekedtek, de tudta hogy mindent megtesz azért hogy legyen tető a fejük fölött. És volt bátyja meg apukája, és még több barátja, akik igenis színt vittek az életébe.
De még mekkora színskálán!
A lány ígyhát mosolyogva dőlt vissza az ülésbe, hogy tovább fürkészhesse a végeláthatatlan eget és alatta a felhőket.
Örül, hogy lesz kikhez visszatérnie, bár tudta az sem lesz semmi, amit majd maga mögött hagy.


Hey, I'm here again, and just came back from LA with lots of new experiences :)


And like the birds sing hy,
sing hy,
I'm here to wave bye,
wave bye.
/by me, nemtom honnan jött xD/

Boys has adept in one thing: Lie

Ki vagyok akadva.Ma olyan dolgokat tudtam meg, alig tudom elhinni. Hazudott. Végig hazudott. Megcsalt azzal a ribanccal, de nem csak most, hanem mikor régen jártunk akkor is végig a hátam mögött kúrta. Hogy szomorú vagyok-e? Ugyan, meg sem érdemli. Csak dühös vagyok, iszonyatosan dühös! Azt hiszem igaza volt, mikor egyszer azt mondta lehet nem is ismerem igazán. Ezek szerint tényleg nem. Szóval eddig tartott a nagy szerelem.. Míg meg nem tudtam milyen is ő valójában. Nem értem hogy volt képes így a szemembe hazudni.. Amiket tegnap is a telefonba mondott, ahogy tegnap elött csókolt.. Undorodom tőle. A szavaitól, amiket nekem mondott, a szemeitől, amikkel rám nézett és a gondolataitól, amelyekben rám gondolt, az után hogy azzal a kurvával kefélt.

És hogyan kezdődött, vagyis honnan tudom?

Vickyvel ma nem mentünk suliba, ez volt életem első lógása. Tanítás úgysincs csak ilyen semmittevő órák.. Egyszer felhívtam Alexist és mondta, hogy beszélni akar majd velem. Semmit nem tudtam belőle kiszedni, csak hogy Jareddel és azzal a cafkával kapcsolatos.
Késöbb, mikor hozzám tartottunk haza (épp Vickyt büntette az ellenőr) Jared felhívott, mert nem voltam ott a suliban ahova elém jött és közölte, hogy nagyon-nagyon szeret. Többet nem hallottam, nem beszélt a telefonba vagy nem tudom, ezért kinyomtam.
Alexis rögtön hívott és elmondta ezt az egészet. Hogy neki egy osztálytársunk mondta, akinek a barátnője a suli kurvája akinek ez a csaj a nővére. És mondta, hogy az akivel csal olyan sms-eket küldözget a húgának hogy terjessze hogy ők félrekúrnak. De Alexis megnyugtatott, hogy hihetetlenül leoltotta Jaredet. Szóval Jared azért hívott fel, hogy megtudja tudom-e már.
De már küldtem neki egy smst. Elég tartalmas volt.. rövid,tömör,lényegretörő. Kb ennyi: "dögölj meg".
Csak egy hülye visszahíváskérőt tudott küldeni, én pedig hülye lennék visszahívni. Szóval ennyi, vége van. Többé soha látni se akarom. De ki fogom bírni. És jót tett hogy megfogadtam, mert tényleg nem tudok sírni. Nem is akarok. Nem érdemli meg egy darab könnyemet sem.

" Vége van. A függöny legördült,

Komisz darab volt, megbukott,

Rám tán halálos volt a játék,

Magának érte taps jutott.

Így osztják a babért a földön,

Hol a szív sorsa siralom...

...Hány ily darab játszódott már le

Ezen a monstre-színpadon?!"

Teach me wrong from right, and I'll show you what I can be

Tegnap este abban a pillanatban, hogy kikapcsoltam a gépem, szóval kb 5 perccel az után hogy felraktam az előző bejegyzést felhívott. Ma pedig a barátaimmal és Vele elmentünk vizipipázni. Jó volt:) És utána, mikor hazakísért ma először feljött hozzám. Mikor régen jártunk épp költözés elött voltam azért nem jött fel soha, utána azért nem az új lakásba mert még dobozok voltak utána pedig szakítottunk. De ma itt volt, és furcsa volt. Valahogy nem illett bele a szobámba. Mármint nem az, hogy nem akarom őt itt látni, pont ellenkezőleg csak annyira különös volt, ahogy a fehér kovácsoltvas ágyamon ült amit halványlila ágytakaró borít. Valahogy Ő meg a szobám.. annyira más világ. Szóval még szoknom kell, de azt hiszem menni fog:) [Bocsánat hogy ilyen értelmetlenül írok, de nagyon fáradt vagyok..:S ]

Ma kipróbáltam egy igen érdekes dolgot, a Rush-t. Mármint nem a cseresznyés cigit. Az már régen megvolt:D
Az a Rush, amiről én beszélek eredetileg egy afrodiziákum, amit az ilyen elzülött fiatalok, amilyen én is vagyok drognak használnak. Ha ugyanis az üvegcsébe zárt folyadék gőzét felszívod, 25-30 másodperces gyönyörben lesz részed.
Igazán különös volt.. A szívverésem hihetetlenül felgyorsult, de még most is ha rá gondolok. Kivert a víz, szédültem és részegnek éreztem magam. Mégis mintha a fellegekben jártam volna. Tudom hogy nem kéne, de mindenkinek csak ajánlani tudom, persze csak mértékkel, mert egy szívásnál akár 5000 agysejtet is elpuszíthat (bár egy ütés a fejedre mínusz 6000 agysejt, szóval ahhoz képest semmi) de hosszútávon tényleg nagyon butít. És cigire meg alkoholra semmiképp nem ajánlják, bár én azt csináltam és nem lett semmi bajom.
Függőséget egyébként nem okoz, épp ezért szerintem nem kell elítélni senkit azért, ha párszor egy-egy buli erejére kipróbálja. Egyébként sex-shoppkban lehet kapni 1800 Ft-ért.

És ne ítéljetek el.Én ilyen vagyok. Nem bírom elviselni, ha unalmas az életem. Ilyenkor muszály felpörgetnem, és az sem érdekel ha nagy hülyeséget csinálok. Hiszen csak egyszer élünk, és kit érdekel ha teszünk baromságokat? A lényeg, hogy mi kiélvezzük életünk minden egyes másodpercét.

„Ha szenvedélyesen szeretünk valakit, mindig több fájdalomban lesz részünk, mint örömben. De az ember azért mégsem mondana le erről az élményről. Aki sose szeretett igazán, nem is tudja, mi az élet.”

I'm small and the world is big, but I'm not afraid of anything

Szombaton buli volt. És ő nem volt ott. Mert máshol kellett lennie. Úgyhogy helyette ittam. Sokat, nagyon sokat. De beszéltünk telefonon. Furcsa volt.. Megkérdeztem, hogy megbánta-e hogy megint összejöttünk. Biztosra vettem hogy majd azt mondja hogy nem, dehogy, hogy is gondolhatom hisz nagyon szeret. Nem ezt mondta. Azt mondta hogy gondolkodott rajta, de nem, mert bár sokszor csinál hülyeségeket nem szokta megbánni. Megkérdeztem, hogy hogy szeret. Szimplán szeret, vagy szerelmes belém? Mert igen, szerintem a kettő között igenis nagyon nagy a különbség, csak az emberek nagyon gyakran összetévesztik a kettőt. Megkérdezte, hogy mégis mi a szerelem? Őszintén szólva nem tudtam rá válaszolni. Hála istennek folytatta. Azt mondta, ha az a szerelem hogy nem akar engem elvesztíteni, akkor szerelmes belém, de (és igen, mármint itt ez a hülye de) már fél szeretni, mert abból eddig sosem sült ki jó. Hát, többé-kevésbé ennyit beszéltünk, legalábbis ennyi volt belőle lényeges, de ez épp elég volt ahhoz, hogy összezavarjon engem. Bár inkább az zavart össze, hogy azóta nem beszéltünk és ma nem is jött elém a sulihoz.. Kíváncsi vagyok hogy ma felhív-e, vagy holnap elém jön-e. Bár nekem már van programom.. Viszont észre vettem azt, hogy kezdek visszaváltozni olyasvalakivé, aki régen is utáltam lenni. Hogy ha valami rossz történik nem szomorodom el, csak megvonom a vállam és arra gondolok, hogy tökmindegy. Bár ez jó hozzáállásnak tűnik, de hosszútávon nem az, hisz nem lehet örökké érzelmek nélkül élni. De azt hiszem most akkor is így lesz a legjobb csak egy kis ideig, mert megfogadtam hogy nem hagyom, hogy Jared még egyszer összetörje a szívemet.

" Nem vagyok rád dühös. Türelmetlenek vagyunk, nincs bennünk elég megértés. Álmodozunk, a lehetetlent akarjuk. Te is, én is. Szeretném elfelejteni a múltamat. Általad, veled akarok túllépni rajta. Nem hagylak el. Melletted leszek addig, míg rá nem ébredek, hogy közös álmaink sose válhatnak valóra. De ha mégis elmegyek, vissza sose nézek. Megbánás nélkül megyek tovább. Feladom az álmodozást."