Can I have a delete button, please?

Ma összefutottunk.
Martinnal mentem haza, épp az aluljáró lépcsőjén mentünk fel, mikor föntről a nevemet hallottam. Felnéztem, egy barátom volt.
Már épp megörültem volna neki, mert egy hete nem volt suliban, mikor megláttam mögötte Jaredet. Mindkettőjük kezében deszka volt. Csak egy pillanatra néztem oda, az is sok volt. Láttam hogy Jared megijedt és eléggé feszült. Gyorsan elkaptam a tekintetem, azt se néztem meg kivel vannak, elkezdtem rohanni felfelé. Azzal sem foglalkoztam hogy otthagytam Martint.
Hihetetlen gyorsasággal öntött el a méreg. A lábam remegett a dühtől, a kezeimet ökölbe szorítottam. Olyan erővel, hogy a körmeim belevésődtek a tenyerembe.
Azt hittem ott helyben felrobbanok.


Pár napja pedig..
"-Na, akkor elmondjátok végre amit akartatok?-kérdeztem türelmetlenül.
-Ömm igen, szóval.."-kezdte Alexis
-Na, az van, hogy azt vettünk észre, hogy te mostanában..-vette át a szót Martin
-Jajj ne, hagyjatok ezzel békén!-vágtam a szavába ingerülten majd felpattantam és odamentem a srácokhoz. Késöbb láttam hogy ők kimentek a folyosóra. Bár egy porcikám sem kívánta, kimentem utánuk. Tudtam hogy mit akarnak, és azt is hogy ezt nem úszhatom meg. Mikor kimentem narancsot majszolgattak és valami teljesen lényegtelen dologról beszélgettek.
-Na mondjátok-mondtam lehajtott fejjel.
-Az utóbbi időben teljesen megváltoztál. Azóta hogy elvesztetted..-mondta Martin
-Olyan lettél, mint akikről beszélni szoktunk, hogy milyen szánalmasak. Kezdesz te is egy olyan parti-kurva lenni.- mondta könyörtelenül Alexis
-Ezt persze nem rosszindulatból mondjuk, pont ellenkezőeg. Nagyon szeretünk és ..
-Aggódunk érted-vágott a szavába Lex. Én csak álltam ott, nem mertem a szemükbe nézni. Ők az élő tükreim. Tudtam hogy teljesen igazuk van.
-Tudom, és... Ajh, tudom hogy rossz amit teszek de nem érdekel. Nem mondom, hogy.. de igenis, szeretek részeg lenni és sokat bulizni! Nem lesz ez mindig így, de most egy kis ideig erre van szükségem."
És ez így van. Bár egy kicsit mostantól tényleg vissza kell vennem.. És lehet hogy pont erre volt szükségem, hogy fejbevágjanak és észhez térjek..
Ki tudja. Mint mindennek ennek is megvolt a jó és a rossz oldala is.

"Kezdetben sok örömet hoz a szerelem, a vége mégis pusztulás. Ahogy az első korty bor is jólesik a belsőnknek, a második már tűzbe hozza májunk, s a harmadik ködbe borítja fejünk - úgy az első belekóstolás a szerelembe igen kellemes, a második már veszélyes, s a harmadik mint a pestis."

Just another mess-up..

Tegnap egy hihetetlenül nagy baromságot csináltam.
Azt sem értem miért...
Ott voltunk, részegen és megkértek rá. Elvesztettem az öntudatomat és megtettem.
Undorító amit csináltam..
Beavatkoztam két ember szexuális életébe.
Az egyik nagyon jó barátnőm, iskolatársam a másik pedig a raszta barátja. Igaz, hogy piás-füves nagy reggae-sek (szóval tipikus mai fiatalok-akárcsak én :D) , de ők az egyetlen ismerőseim akiket el tudok képzelni késöbb házason. Ők egyszerűen egymásnak lettek teremtve. És nagyon remélem hogy nem lesz közöttük miattam semmi baj.. De tényleg ők kértek rá! Vic már kiabált, Ben pedig könyörgő szemmel nézett rám..
Ellenkeztem, de aztán nem ment..

Élő lelkiismeretem természetesen most is ott volt..
"-Utállak így látni...-nézett le rám szomorú szemekkel
-Tudom, én is utálom magam.. De nem tehetek róla, részegen mindig baromságokat csinálok.- mondtam bűnbánóan, de akaratlanul is felkaptam a hangom
-Akkor miért iszol?
-Nem tudom! Mert... ilyenkor elfelejtem a mindennapi bajokat, hogy milyen szar az életem. Ilyenkor csak élvezem a pillanatot. "

Na igen.. az a gáz, amikor elkezdesz józanodni. Túl jól ismerem az érzést. Amikor hirtelen minden hideg lesz körülötted. Hideg és néma. A hidegség arra késztet, hogy alig tudj megmozduki a némaságot pedig nem szeretnéd megtörni, így gondolkodsz. Végiggondolod mit tettél, és mi lesz ez után.

Hogy megbántam-e?
Nem szokásom..
Nagyon nagy hülyeség volt, de már nem tudom visszacsinálni.
Tanulok belőle.

"If there ain't no heaven then maybe there ain't no hell" - the flaming lips

Why don't you go away?!

Ma rájöttem.
Hányok tőled.
Undorító vagy.
Nálad undorítóbb embert nem ismerek, sőt el sem tudok képzelni.
Az egész életedet hazugságokra helyezed.
De ha már ezt teszed, legalább rendesen tennéd.
Nem úgy, hogy fűnek-fának mesélsz a hazudságaidról.
És nem is úgy, hogy mások orra elött csinálod.
Legalább rendesen tennéd, ahogy a profi hazudozók csinálják.
De te még ehhez is szerencsétlen vagy.
Mindig is tudtam, hogy egy aljas, hazug sunyi kis dög vagy, de azért hogy ennyire, ezt soha nem gondoltam volna..

Nem megy el.
Soha nem is tervezte.
Csak kitalálta az egészet.
Méghogy Olaszország!
Méghogy munka!
Ugyan már! Csupán elakar szakadni tőlünk.
Tőlem és a barátaimtól. De mégis..
Vannak, akiknek elmondta, és van akiknek nem.
Odajött az iskolánkhoz, miközben elvileg Olaszországban van.
Szánalmas, nemde?
El akar szakadni tőlem, Alexistől, Zacktől, aki az egyik legjobb barátja volt és még rengeteg embertől.
De mégis elmondta Martinnak, Hudsonnek, Laurennek és sorolhatnám. Mégis mi alapján?

Normális ez??
Ugyan, nem is volt kérdés!

Here's the end of a part of my life..

Csak most fogtam fel.
Ma elmegy, tényleg elmegy.
És még igenis szeretem! Mármint nem vagyok belé szerelmes, de annyi mindent köszönhetek neki.
Igaz, hogy rengeteg rossz dolgot tett velem, de közben sok jót is. Például megtanított szeretni. És bár tettem két olyan dolgot amiket soha nem gondoltam volna, mert az egyik teljesen nem én vagyok, a másikat elítélem; név szerint szemet hunytam, pedig tudtam az igazságot ; a másik pedig hogy megcsaltam a párom -bár azt hozzá kell tenni, hogy én elmondtam neki, és nem is tettem volna, ha nem tette volna ő is hónapokon át a hátam mögött.

Eddig végig úgy gondolkodtam, hogy ez , a tegnapi-mai buli volt az utolsó, hogy láttam őt az életben, hiszen csak fél év múlva jön vissza, addig pedig ki tudja mi lesz.?

De pont az előbb, miközben írtam felhívott.
Igaz, hogy már a bulin is megbeszéltük, hogy bármennyi fájdalmat is okoztunk egymásnak, de nem utáljuk egymást, most is megbeszéltük. És megígérte, amit végül fogadássá alakítottunk, hogy ha vissza jön fél év múlva, augusztus 15.-én az lesz az első, hogy felhívjon engem.
És bár tudom hogy még szeret, de nem értem miért érezte olyan fontosnak ezt megígérni, hiszen meg is beszéltünk, hogy ebből a szempontból mindegy, mert akár itt maradna-akár nem, nekünk már akkor sincs közös jövőnk. Mert bár egyikünk sem akarta, mégis mindketten bántottuk egymást. -Legalább ebben jók vagyunk- jegyezte meg cinikusan nevetve - De hogy téged idézzelek, tudom hogy mindkettőnknek fáj, és még fog is, de hosszútávon így lesz a legjobb mindkettőnknek.-mondta egy sms-emre utalva. A szomorúság mellett egy kis gúnyt véltem felfedezni a hangjában.
-Hé, ne gúnyolódj. Bármilyen sablonosan is hangzik, de hidd el hogy igaz!-mondtam
-Tudom..tudom. De azt ígérd meg, hogy nagyon-nagyon vigyázol magadra, és mire visszajövök élni fogsz, és nem ugrasz be egy villamos elé, vagy nem kötöd fel magad és tényleg semmi sebet nem ejtesz magadon. Egy karcolást sem.
-Majd megpróbálom.. ígérem.


Szóval ennyi.
Vége.
Most lezárult egy fejezet.

Végezetül egy videót raknék be. Ez az egyik kedvenc számom és szerintem fantasztikusan van megcsinálva ez a sims-es változat.
The Veronicas - This Love

Just go away

Tudod mit nézek? Hogy a tőled kapott rózsa hogy hervad el egyre jobban, mert tudom hogy a mi szerelmünkkel is ugyan ez történik. Tudom, hogy amikor a rózsának teljesen vége lesz, a mi szerelmünk is lezárul. Azért nem cserélek benne vizet, mert nem szeretném megakadályozni vagy hátráltatni ezt a folyamatot. Ennek így kell lennie, mert elöbb utóbb úgyis vége szakadna, És azt hiszem már így is épp elég sebet ejtettünk egymás szívében.


"Nem feküdtél le vele igaz? " "Csak próbálom elhitetni magammal, hogy nem történt semmi.... "

Hagyj békén! Ne írj több sms-t, ne hívj. Nem akarok többé tudni a létezésedről!

I don't love you, like I did yesterday

Megtörtént.
Csak épp nem veled.
Pedig rózsát és pezsgőt is hoztál nekem.
De te túl későn érkeztél, én pedig túl hamar kezdtem el inni.
Ő túl helyes volt, te pedig túlságosan nem csináltál semmit. Bennem pedig túl sok kétes érzés volt.
Megtettem, de nem bántam meg. Annak ellenére, hogy minketten részegek voltunk és ő nem is emlékszik semmire.
Annak ellenére, hogy én túl sokmindenre emlékszem.
Hogy miket vágtam a fejedhez, mit tettem veled. Kimontam, sőt ordítottam mit tettem, bele a szemedbe. Három perccel az után, hogy megtörtént.
Még mindig az ő illata volt rajtam, és te mégis meg akartál ölelni. Meg akartál csókolni, miután őt csókoltam. Téged nem érdekelt.
Talán azért, mert szeretsz?
Na igen, biznyára az is. Meg az, hogy te még mocskosabb dolgot művetél. Hisz te töbször tetted, a hátam mögött, és képes voltál hónapokig a szemembe hazudni. Hittem neked. Aztán rájöttem hogy hazudtál, de nem tettem semmit, mert túlságosan szerettelek. Majd a saját szádból hallottam.
Ezek után nincs bűntudtom.

És azért sincs, mert ma nevetve szakítottam veled. Rád mosolyogtam, hazug szemedbe néztem, majd annyit mondtam vége.
Elfogadtad, tudtad hogy ez lesz.

Nem azért van ez így, mert megcsaltál, nem is azért, mert én téged.
Egyszerűen te nem az a srác vagy, akire nekem szükségem van.
És hidd el, hogy én sem az vagyok neked.

Sajnálom a sok fájdalmat amit okoztam neked,
De ha tudnád te mennyit okoztál nekem..
A különbség, hogy én nem sírtam elötted.
Bár olyan nagyon máskor sem..
Kérlek, csak próbálj meg felnőni!
Hisz öt évvel vagy idősebb!
És ne mondd hogy megváltozol!
Nekem nem az kell!
Nem megváltoztatni akartlak, hanem egy olyasvalakit,
akit önmagáért szeretek, minden hibájával és hülyeségével együtt.

"Ne haragudj rám, mert még tudlak szeretni. "

Hát még mindig nem érted hogy vége? Fogd fel, fogadd el, mindkettőnknek jobb lesz így. És ne küldj több ilyen sms-t!

~Hihetetlen.. tegnap még szerettelek,
Mára elpárolgott minden.
A rózsa, mit tőled kaptam itt van mellettem.
Vázába raktam, öntöttem bele vizet.

Ha nem tettem volna azzal bántottalak volna,
Csak lásd be, nem halálodat akarom.
De a vizet nem cserélem ki, se ma, se holnap,
Hagyom hogy szép lassan teljesen vége szakadjon.~

[na, életemben először kipróbáltam a keresztrímet :D még mindig nem tetszik.. ]

" Az életben minden csata azt a célt szolgálja, hogy tanuljunk belőle valamit, még az is, amelyiket elveszítjük."