Szombaton buli volt. És ő nem volt ott. Mert máshol kellett lennie. Úgyhogy helyette ittam. Sokat, nagyon sokat. De beszéltünk telefonon. Furcsa volt.. Megkérdeztem, hogy megbánta-e hogy megint összejöttünk. Biztosra vettem hogy majd azt mondja hogy nem, dehogy, hogy is gondolhatom hisz nagyon szeret. Nem ezt mondta. Azt mondta hogy gondolkodott rajta, de nem, mert bár sokszor csinál hülyeségeket nem szokta megbánni. Megkérdeztem, hogy hogy szeret. Szimplán szeret, vagy szerelmes belém? Mert igen, szerintem a kettő között igenis nagyon nagy a különbség, csak az emberek nagyon gyakran összetévesztik a kettőt. Megkérdezte, hogy mégis mi a szerelem? Őszintén szólva nem tudtam rá válaszolni. Hála istennek folytatta. Azt mondta, ha az a szerelem hogy nem akar engem elvesztíteni, akkor szerelmes belém, de (és igen, mármint itt ez a hülye de) már fél szeretni, mert abból eddig sosem sült ki jó. Hát, többé-kevésbé ennyit beszéltünk, legalábbis ennyi volt belőle lényeges, de ez épp elég volt ahhoz, hogy összezavarjon engem. Bár inkább az zavart össze, hogy azóta nem beszéltünk és ma nem is jött elém a sulihoz.. Kíváncsi vagyok hogy ma felhív-e, vagy holnap elém jön-e. Bár nekem már van programom.. Viszont észre vettem azt, hogy kezdek visszaváltozni olyasvalakivé, aki régen is utáltam lenni. Hogy ha valami rossz történik nem szomorodom el, csak megvonom a vállam és arra gondolok, hogy tökmindegy. Bár ez jó hozzáállásnak tűnik, de hosszútávon nem az, hisz nem lehet örökké érzelmek nélkül élni. De azt hiszem most akkor is így lesz a legjobb csak egy kis ideig, mert megfogadtam hogy nem hagyom, hogy Jared még egyszer összetörje a szívemet.
"
Szia!
VálaszTörlésOlvasgatlak tegnap óta, nem akarok okoskodni, nem is tudnék, de az a jó ameddig ezt őrzöd Magadban. Ezt a fajta hozzáállást szerelemhez, élethez.
Bár ízt írod, nem hagyod, hogy összetörjék a szívedet, a kapcsolat vállalásával mindig magunkkal hordozzuk ennek kockázatát.
De amíg tudsz benne hinni, hogy a kockázat megéri addig rendben van minden.
Szia Sway,
VálaszTörlésKöszönöm szépen a hozzászólásodat, tanácsodat.
Egyet értek veled, hisz pont ezt mondtam Jarednek is mielött megint összejöttünk, hogy ilyen helyzetekben igenis kockáztatni kell. De tudod ő egyszer borzalmasan összetörte a szívemet.. és akkor fogadtam meg, hogy neki többet nem hagyom.
Bár azt hiszem mind tudjuk, hogy ilyen helyzetekben az észnek tett fogadalom semmit sem ér a szív ellen..
Arról nem is beszélve, hogy az életbe folyamatos összetörések vannak, idővel erősödik az ember és átalakul a gondolkodása. Ehhez idő kell, tapasztalat.Talán élet-tapasztalat. Legalábbis én a Te korodtól mostanáig hihetetlen lelki, jellembeli, gondokodásbeli fejlődésen mentem keresztül, talán erről beszélnek,hogy felnőtté vlás, nem akarok okoskodni, csak utalni rá, hogy bár most nem tudod talán elképzelni (én legalábbis nem tudtam), de lesz idő mikor mindezt másként látod majd:)
VálaszTörlésCsak ügyesen:*
Én is rengeteget változtam akár fél évvel ezelötthöz nézve is, és tudom hogy nagyon sokat fogok még. Mert szerintem minden fontosabb esemény is valamennyire változtat rajtunk, rajtam főleg a szakítások szoktak..
VálaszTörlés