Szörnyű volt a tegnap elött estém. Pedig fantasztikusnak terveztem. Zp, Copy Con koncert, amit már 2 hete eszméletlenül várok! Délelött még zöldkártyát csináltatni is elmentem. Az este úgy kezdődött, hogy egyedül ácsorogtam és vártam. De erről ne is beszéljünk, ez semmi a késöbbiekhet képest.
Kiderült, hogy Martinék nem jönnek, mert nem érnek vissza erdeiből és nincs zöldkártyájuk. Kicsit elkeseredtem, mert reméltem hogy találkozok Hudsonnal.. Ja, és Alexist sem engedte el az anyukája.
Végül Titannal és Wandával -azzal a lánnyal aki szerelmes Hudsonba- elmentünk piát venni és a zp elötti füves részen leültünk hogy megigyuk. De túl sok volt.. szokás szerint nekem már az elején betett. Közben odajött Hudson volt barátnője is, akivel kiderült hogy mégsem járnak megint. Neki meg már bent a zp-ben ellopták a mobilját. Iszogattunk, de én végig hajtogattam hogy hagyjuk a fenébe, én be akarok menni! Végül nagy nehezen elindultuk, és hála valami idegen ismerősöknek nem a sor legvégére kellett állnunk.
Ott a sorban megismerkedtem egy raszta sráccal. Nagyon kedves volt, tartott hogy ne essek el. Aztán felhívott Titan mert közben ők Wandával kimentek a sorból, mert Titan a tömeg miatt nem akart bejönni. De senkiből nem értettem semmit, beszéltem Jareddel és Dasyvel is, mondák hogy ott vannak velünk szembe. Nagy nehezen felálltam egy magaslatra és onnan láttam hogy integetnek. Megintcsak nagy nehezen átmásztam mindenkin és odakeveredtem hozzájuk. Megjegyszem közben majdnem el is üttettem magam. Titan, Wanda, Jared,Ramy, Dasy és Hudson. Noszogattam őket de nem jöttek, így én visszamentem. Megint átverekedtem magam, mikor láttam hogy a raszta már bent van. Én is bementem, megmutattam a zöldkártyám, de mikor a pénzes biztonságihoz jutottam nem találtam a három darab 100 ft-ost a zsebemben, (merthogy már ennyi a belépő) csak egyet. A biztonsági baromi bunkón elküldött a fenébe és még le is 'kiscsillag'-ozott. Visszamentem oda ahol Jaredék voltak, de addigra eltűntek. Elintultam az A38 felé, közben minden seggfej pasi rámkiabált. De nem találtam meg őket. Bár nagyon nem szokásom, de elkezdtem sírni. Állt ott egy lány, egyedül és engem nézett. Odamentem hozzá és beszéltünk, azt mondta a barátaim 3-4 perccel elöttem mentek el.
Én felváltva küldtem a visszahíváskérőket Titannak és Jarednek, de egyik sem hívott fel, csak Jared visszaküldte.. A lány próbált nyugtatni hogy ne sírjak, de nekem csak annál jobban jött.
Elhagytak, senkit sem érdekelt mi van velem. Nem tudtam bemenni a koncertre, pedig komolyan IMÁDOM Copy Cont. Nem tudtam mit tegyek, hazamenni ilyen állapotban pedig semmiképp nem akartam. Teljesen kiborultam. Utána odajött két szintén vadidegen lány, nekik is elpanaszoltam mi történt velem. Az egyik baromi édes volt, adott nekem 3 db százast, mert közben a maradék egy is eltűnt a zsebemből. Megköszöntem nekik majd visszemtem a biztonságihoz, hogy megvan a pénzem. Erre megint elküldött, hogy álljak be a sor végére. Majdnem elkezdtem vele kiabálni, hogy ő is látta, tudja hogy már egyszer végig álltam, ne basszon így ki velem. De őt nem hatottam meg, így beálltam a sor közepébe. Mivel egysedül voltam és kicsi vagyok nem volt olyan nehéz tolakodni, bár egyébként nem szokásom. Végre bekerültem, a biztonsági még mondta is hogy "Na látod, nem is volt sok" Mire véletlen visszapofáztam hogy hát persze, hiszen nem a végéről jöttem. De nem hallotta vagy nem csinált semmit. Én rögtön megcéloztam a vécét, mert azt hittem már.. Na mindegy:D Mikor kijöttem hallottam hogy már VÉGE VAN A KONCERTNEK! Azt hittem megőrülöl, megint majdnem sírva fakadtam. Imádom Copyt, úgy vártam a koncertet és erre pont lekéstem. Elindultam össze-vissza a tömegben, ismerősöket kerestem de nem találtam.
Aztán egyszercsak megjelent a raszta. Neki is elhadartam mi történt. Megölelt hogy megnyugodjak, aztán egyszercsak... igen... megcsókolt. Smároltunk egy ideig, aztán megszólalt a mobilja. Odamentünk a hátsó bejárathoz majd megjelentek a barátai. Nekem nem tulajdonítottak nagy jelentőséget, kb le se szartak, meg a raszta se nagyon. Csak az egyik barátja aki amúgy egész helyes volt. Mármint nem úgy, mert mondta hogy már .. uhh nemtom mióta, de nagyon rég van barátnője. Aztán mondtam a rasztának hogy megyek. Még egy csók, megbeszéltük hogy lehet hogy Kaukázuson találkozunk és ennyi. Elmentem. A villamosmegállóban találkoztam Vickyékkel. Asszem bunkók voltak, de nem tudom, nem emlékszem. Hazajöttem és rögtön beájultam az ágyba.
Azt hiszem abba kell ezt hagynom. Most egy nagy lépés elött állok, nemsokára gimnáziumba fogok járni. Nem akarom hogy a pia elölje az összes agysejtemet. Bár most sem vagyok épp osztályelső, de nem akarok végleg elbutulni. Le kell állnom, mert ez így nem jó!
Régen rengeteget írtam történeteket, novellákat, verseket, de már.. nem vagyok képes rá. Nincs rá időm, teljesen el vagyok havazva. Nincs ihlet, bár azt tudnék miből nyerni. És...nincs hozzá erőm, energiám, és azt sem tudom képes lennék-e még rá! Nem mondom, hogy a régi életemet akarom, mert az tény, hogy most izgalmasabb, de akkor sem jó így. És a barátaimat sem akarom elveszteni, pedig.. nagyon félek tőle, hogy így lesz..
Egyébként ennyire nem vagyok hülye, tudom a raszta nevét, csak még nem találtam ki nem "nevet". És azt is tudom, hogy 2 nap múlva lesz 18 éves.
__________*__________
Belenézek a tükörbe.
Egy szép lányt látok.
Helyes kis babaarc, csillogó szőke fürtök.
De a szeménél megállok, és hosszan elmerengek.
Óriási, hatalmas, gyönyörű kék szemek.
De mégis fájdalom csillog bennük.
Töménytelen fájdalom, megbánás, szomorúság.
Egy másodperc múlva a tekintet megváltozik.
Huncutság, vidámság, vágy.
De egy pillanat volt csupán.
Eltűnt, elillant, és tudom egy ideig nem is fogom látni már.
A szomorúság mellett egy vágy van ott már csupán.
A változás utáni vágy.
huh, nem célom , nincs is jogom ítélkezni senki felett. Inkább csak megélve nagyon sok mindent szeretnék valamiféle segítséget nyújtani Neked, ha elfogadod,lelki támaszt, beszélgetést, tudom..tudom ilyenkor én is azt mondom ez a francnak kell, de..
VálaszTörléskicsilány, szerinted ez így van jól,hogy összevissza smárolsz vadidegen emberekkel, egyedül mész haza a zp-ből az éjszaka közepén, teljesen részegen?- nem prédikálok,nem lenne mire-.
nekem is megvoltak/vannak a magam önpusztító hülyeségei, de valamennyire látom azt,hogy feleslegesek voltak és talán ha időbe túllépsz rajta nem keveredsz nagyobb hülyeségekbe.
Mindenesetre,ha nem is fogadod el a segítséget, remélem nem haragszol meg, nem volt szándékomban sem bántani,sem prédikálni, csak rossz látni amint más ugyanabba a csapdákba sétál amikbe én voltam anno majd 10éve...
Nem szeretem alapból az ilyen megjegyzéseket, de neked azért köszönöm, mert tudom hogy nem rosszindulatból mondod.
VálaszTörlésNem, nem gondolom hogy jól van ez így. A hazamenetellel.. mivel szépen elhagytak nem volt sok választásom.
Ami pedig a részegséget és a srácot illeti..
Próbálom abbahagyni, vagy legalábbis visszafogom magam. De amikor nem piáltam és úgy voltam zp-ben, majdnem halálra untam magam.
Komoly kapcsolatra pedig most egy jó ideig nem vágyom, és bár tudom hogy a te, és sokak szemében kislány vagyok, én nőnek érzem magam, és szükségem van pasira olykor-olykor.
Bár tudom hogy nem jó ez így, de általában tartós érzelemtől mentes, így megvéd a fájdalmaktól..
Amiből most amúgy is épp elég jut ki nekem.
Nem tudom mit írhatnék még.. Köszönöm :)
A Te döntésed , a Te életed. Értem mindazt amit leírsz- tartós érzelmektől mentes nihilista non-stop delíriumban teltek éveim- és bár a fogalmazás nem biztos ,hogy találó volt, nem akartalak megbátani a "kislány" jelzővel sem, mert való igaz lehet,hogy az sem vagy, ahogy (és persze ez csak az én véleényem) még Nő sem. Én bár 22éves elmúltam a mai napig nem állítom magamról,hogy Nő lennék, tanulom folyamatosan én is, mert idő kell a beéréséhez és a nőisességed megélni és attól Nőnek lenni sokkal, de sokkal több szerintem, mint amennyit ennyi idős korában lát az ember belőle. (én is emlékszem milyen 15évesnek lenni,nagyon is).
VálaszTörlésSőt még 22évesen sem biztos,hogy teljesen tudom milyen az amikor biztosan,minden tekintetben megélve,átélve,tapasztalva,tanulva a dolgokat Nőnek mondhatom magam.
A fájdalmak megvédése ellen én is így játszottam- nem kizárt,hogy fogok még-, a beszélgetést azért ajánlottam fel,mert bár megoldani a saját életét mindenki csak önmaga tudja, ahogyan eldönteni,hogy erre tovább, de nem egyedül vagy szar múlttal mondjuk, rossz ncsaládi háttérrel, nagy lelki fájdalmakkal, amiket ezzel nyomsz el. Mások is jártak így, talán végigélve, lezongorázva egy-két dolgot tisztábban lát a másik ha rávilágítanak.
Szimplán ez volt az oka amiért a kommentelés mellett döntöttem.
Én drukkolok, akárhogyan is alakuljon nem szoktam ítélkezni senki felett, csak azt tudom nem éri meg elcseszni a legelején.
Igazad van.. Nem célom, -bár kinek az- hogy elcsesszem az életem. Vannak vágyaim, elképzeléseim, tudom mivel akarok majd foglalkozni.
VálaszTörlésÉs bár tudom, hogy amik velem történtek korántsem hétköznapiak egy 15 éves lánytól, azért.. Nem annyira a durva a helyzet, mint amilyennek tűnik.
Itt le van írva, egymás után fel van sorolva az összes kihágásom.
De a való életben.. Én nem csak ez vagyok, nem csak non-stop buli és pasik. Persze, ebből a blogból csak ez látszik, mert nyilván nem írom le életem kevésbé izgalmas részeit, mert azok senkit sem érdekelnek.
Azt hogy nő lennék, azt hiszem rosszul fogalmaztam meg. Nem tartom annak magam. Úgy értettem, hogy néha annak érzem magam. A kettő nagy különbség.
Köszönöm, hogy segítséget ajánlasz, de azt hiszem most nincs miben segíteni nekem. Sodródok az árral, tanulok, próbálok picit nyugis életet élni.
De ha egyszer majd tanácsra lenne szükségem egy idősebb, tapasztaltabb, de mégis fiatal csajtól.. lehet hogy írok neked. Köszi:)