Down to earth...

Rájöttem, hogy nem lehetünk örökké együtt.
Borzalmasan félek, rettegek, mert már nem lennék képes elveszíteni őt.
Mindig is hülyeségnek tartottam az efféle eszmefuttatásokat. Hogy 'azért nem lehetünk együtt, mert túlságosan szeretjük egymást'. Hisz ha valakik megőrülnek egymásért, és együtt a legboldogabbak, persze hogy együtt kell lenniük.
Én mégis félek. Egyre több emlék van mögöttünk, egyre jobban ismerjük egymás legapróbb belső vonásait is. Egyre jobban hiányzik ha nincs velem, csak egy napig nem látom is.
Mi lenne akkor velem, ha örökké vége szakadna? R
égen nem akartam hogy komoly legyen, mégis az lett. Persze nem bántam meg, hisz annyi mindent köszönhetek neki. Imádom őt.
De azt hiszem... túlontúl közel engedtem a szívemhez. Beleesett a szakadékba, és innen már ha akarom, ha nem; sose fog tudni kimászni.

Unbelievable

Hát tényleg itt tartunk. Amikor úgy érzem sose lehet vége, mert nekünk egyszerűen együtt kell lennünk.
Annak ellenére, hogy 10 napig nem találkoztunk, és most sem fogunk 17 napig, (ugyebár a nyári kapcsolat hátránya) de amikor együtt vagyunk egyszerűen megszűnik a külvilág. Csak mi ketten létezünk.
És bármilyen hülyeséget csinálunk vagy mondunk, így is feltétel nélkül szeretjük a másikat. Mondta is, hogy pont ezt imádja bennem.
És akármennyire is haldokolni fogok, hogy ilyen távol lesz tőlem az a személy, aki a szívemhez a legközelebb áll, nem a hiányára fogok majd gondolni. Hanem az elmúlt három napra. És ha ez nem lenne elég, visszamegyek az időben, hiszem van miből válogatnom. Egyre több a közös élmény, és mind csodálatos. Tegnap is beszültünk róla, (mert vele ugyebár mindenről lehet beszélni) hogy mennyire félünk a jövőtől. Hisz soha nem tudhatjuk, hogy mit hoz.
Most minden tökéletes, és pont ezért félek tőle, hogy egyszercsak összeomlik az egész. Hisz szeptembertől külön középiskolába fogunk járni, alig lesz egymásra időnk. És ezt ő mondta, hogy mennyire fél ettől. És hogy állandóan azon gondolkozik, hogy vajon miért szakítunk egyszer, mert most minden olyan jó, és hogy soha ne következzen be.

Nem tudom hogy történt, de... megszelidítettem az én farkasomat, egyszerű bárány létemre.