Rájöttem, hogy nem lehetünk örökké együtt.
Borzalmasan félek, rettegek, mert már nem lennék képes elveszíteni őt.
Mindig is hülyeségnek tartottam az efféle eszmefuttatásokat. Hogy 'azért nem lehetünk együtt, mert túlságosan szeretjük egymást'. Hisz ha valakik megőrülnek egymásért, és együtt a legboldogabbak, persze hogy együtt kell lenniük.
Én mégis félek. Egyre több emlék van mögöttünk, egyre jobban ismerjük egymás legapróbb belső vonásait is. Egyre jobban hiányzik ha nincs velem, csak egy napig nem látom is.
Mi lenne akkor velem, ha örökké vége szakadna? R
égen nem akartam hogy komoly legyen, mégis az lett. Persze nem bántam meg, hisz annyi mindent köszönhetek neki. Imádom őt.
De azt hiszem... túlontúl közel engedtem a szívemhez. Beleesett a szakadékba, és innen már ha akarom, ha nem; sose fog tudni kimászni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése