Azért hagytam fel a blog írásával, mert megtaláltam önmagamat egy kapcsolatban.
Boldog voltam, és úgy éreztem már nincs szükségem arra, hogy kiírjam magamból az érzéseimet.
De ennek a rögös, de azért mégis azt mondanám, hogy szép időszaknak vége.
Vége egy 2,5 éves kapcsolatomnak.
Majdnem két hónapja. Az elején olyan boldog voltam, felszabadult, szabadnak éreztem magam. Végül is visszakaptam a fiatalságomat, úgymond.
Szörnyen váratlanul dobtak, kicsit sokk hatása alatt is voltam. De ahogy ment az idő, egyre inkább rádöbbentem, hogy mennyi minden meg fog változni az életemben. Bár sokat bántott engem, én mindent elnéztem neki. És még most sem tudom utálni, bár próbálom.
Komolyan csúnya dolgokat tett, de azért én tudom, hogy jó ember.
Valahogy... már úgy voltam vele, hogy bár nem tökéletes, de minden hibájával együtt szerettem, és már beletörődtem, hogy én vele vagyok, egyszer majd hozzámegyek és gyerekeink lesznek.
Nem tudom, még mindig nem döntöttem el, hogy pozitív vagy negatív, hogy ennek vége.
Idővel kiderül.
Minden esetre hiszek a sorban, és ha minket egymásnak szántak, akkor még együtt leszünk. Végül is tényleg fiatalok vagyunk még egy ilyen komoly kapcsolathoz.
Bár olyan nehéz minden este egyedül elaludni. Azt hiszem ez a legrosszabb. Hogy nem ölel át, nem szuszog mellettem. Nem is tudom, hogy Ő hiányzik nekem, vagy csak úgy valaki, egy társ.
De tény, hogy még szeretem.
Nem mondogatom magamnak az ellenkezőjét, mert tudom, hogy attól nem fog elmúlni.
Az időre hagyom. És tudjátok mit mondanak? Régi szerelmet csak újjal lehet elfelejteni.
Pozitívan várom, hogy mit hoz a jövő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése