Az elmúlt napokban rengeteg dolog történt.
Hudson... karácsonyra wellness hétvégét kaptam tőle, amit előtte hónapokig ígért. Persze akkor már nem jártunk, így nyitottan hagytuk a kérdést.
A múlt héten megbeszéltük, hogy mégis elmegyünk.
Most ő úgy döntött, hogy mégse jön el velem. És a jegyet sem adja nekem, amit részben megértek, részben viszont nem tartom fairnek. Azt én kaptam, és legalább ennyit adhatott volna nekem, ha már összetörte a szívemet.
Mikor rákérdeztem, hogy mi változott a múlt hét óta csak ennyit mondott: "kijózanodtam".
Persze az is benne lehet, hogy hallott róla, hogy egy másik fiúval voltam, de ő akár egy barátom is lehetett volna. Lehet én vagyok a hülye, amiért múlt héten felhívtam magamhoz.
De akkor is fáj, mert amiket mondott nekem őszintének tűntek. Azt hittem van még esély számunkra.
Most már tudom, hogy tényleg vége.Tegnap találkoztunk, visszaadta a ruháimat. Én neki már rég visszaadtam. Megkérdezte, hogy jól vagyok-e, de nem voltam túl meggyőző, mert rákérdezett még egyszer. Tényleg nem vagyok jól. De majd jól leszek.
Legalább tudja, hogy most tényleg nagyon haragszom rá. Nem hiszem, hogy meg tudnék neki valaha bocsájtani, amiért így elbánt velem. El akarom őt felejteni, kitörölni akár az egészet. Olyan szép volt, de most olyan mélységesen rossz. Bár könnyebb lenne a felejtés.
Kev miatt is elég rosszul vagyok. Randiztunk, de rájöttem, hogy nem is állok készen rá, és köztünk egyébként se lehet soha semmi komoly. Én nem érzek iránta semmit. És ahogy egyre jobban megismerem, egyre inkább taszít. Mi olyan mások vagyunk.
Ma akartam szakítani vele, de végül nem tudtunk találkozni. Minél hamarabb le akarom zárni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése