Pár napja nem jutottam számítógéphez, pedig annyi mindent kell írnom.
Azt sem tudom hol kezdjem.. Ígyhát kezdem az elején :)
Pénteken Irie Maffia koncertre mentünk.
Nagyon jó volt, Hudsonnal fanatsztikusan éreztem magam. Volt, hogy azt mondta "tudod, hogy szeretlek".. szóval ez a tipikus.
Aztán persze elkezdett össze-vissza magyarázkodni, hogy mármint nem úgy, csak kedvel. Nagyon kedvel.
Mármint annál azért több. Sokkal több.
Fel akartunk hozzá menni, de nem értem volna haza időben.
Bár az utcán párszor becsúszott a keze a nadrágomba.. *pirulpirulpirul*
Végül, ciki vagy nem, de elhánytam magam. Rengeteget ittam.
Majdnem elsírtam magam, olyan szánalmas látvány lehettem.
A földön fetrengtem és hánytam, de Hudson.. hihetetlenül édes volt.
Azt mondta, hogy így is ugyan olyan gyönyörű és kívánatos vagyok.
A végén már nem akart mást, csak hogy épségben hazavigyen.
Mentünk is.
Épp fölfelé tartottunk a mozgólépcsőn, mikor Hudson -ő sem tudja miért- elengedte magát. Én elkaptam, így együtt bukfenceztünk hátra jópár lépcsőfokot a mozgólépcsőn. Végül hál' istennek sikerült kitámasztani magunkat.
Senkinek fel sem tűnt..
Az arcomhoz kaptam, ahonnan ömlött a vér.
Egy perc alatt mindketten kijózanudtunk, szokás szerint így a pánikhelyzetben. Hudson idegenektől kéregetett zsepit, és egy fantát is kapott, amivel le tudtuk mosni a véremet.
Még mázli, hogy az eset 3 percnyire itthonról történt.
Eltörött az orrom, agyrázkódásom lett, felvágódott és nagyon feldagadt a szám, megzúzódott mindkét térdem, és a fejem is kicsit megsérül. (csak külsőleg, semmi belső maradandó károsodás!)
És a legjobb, hogy rosszul láttak el a sürgősségin, így a beadot tetanus oltás (amit a kórlapra el is felejtettek ráírni!) begyulladt.
Úgy volt, hogy lehet, hogy műteni kell meg minden, de szerencsére még a diagnózis is rossz volt.
Azóta jegelem, és szerencsére egyre jobban vagyok.
Azért buktam csak ki nagyon, mert ez az utolsó hét az iskolából.. ráadásul nekem örökre vége az általános iskolás éveknek. Pénteken ballagás.. Szép leszek.
Természetesen Hudsonra nem haragszom.
Részeg volt, nem direkt tette.
Ráadásul nagyon bűntudata van.
Ja, és van még egy dolog..
Mikor a véremet törölgettünk, teljesen ki volt akadva, hogy hogy lehetett ekkora fasz.
Mondta, hogy nagyon sajnálja, és hogy szörnyen szeret.
És nem csak egyszer mondta el, hanem vagy százszor.
És ott, abban a pillanatban rájöttem, hogy én is őt.
Azon az estén 20 percen elül még kétszer hívott fel.. az elött, hogy kilopták volna a zsebéből a mobilját..
Tegnap feljött meglátogatni Martinnal, késöbb pedig Alexis és Mark is felugrott.
Azt hiszem ők mind nagyban hozzájárultam ahhoz, hogy egyre jobban vagyok.(L)
Egyébként... Hudsonnál most nem érzem, hogy annak ellenére, hogy azóta nem mondta, fel kéne tennem a kérdést, hogy komolyan gondolta-e, hogy szeret. Jarednél tettem.. (aki felhívott hogy jobbulást). Tőle kérdeztem régen, hogy szeret, vagy szerelmes belém.
Mert a kettő amúgy nagy különbség.
De Hudsonnál pontosan tudom, hogy mit érez.
Tudom, mert ugyan azt, amit én.
Eddig én sem éreztem, most már érzem.
Mi csak.. sose tudjuk mikor kell egymással diszkrétnek lenni, és mikor nem. Mondjuk a részegség ezen segít:D
Amúgy mondhatnám, hogy ez volt a jel, hogy ne igyak annyit..
De nem az én hibámból estünk le.
Én semmi rosszat nem tettem.
Szeretlek.
Nem tudom mit mondhatnék eleget..
Kezdetben nem akartam egyebet,
Csak szórakozásnak tekintettelek.
De elvarázsoltál,
S innentől nem volt megállás.
A percben, mikor azt mondtad szeretsz,
Rájöttem te is mennyit jelentesz nekem.
Nem tudom meddig leszel még velem,
De már nem akarom, hogy elmenj.
Szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése