Különös..
Nem sírtam.
Csupán kicsit bekönnyeztem, mikor Paul, az angol anyanelvi tanár mondta el a nekünk írott beszédét.
Az utolsó sor még mindig a fülemben cseng: "I'm proud to be your teacher."
De ezen kívül..semmi.
Kicsit furcsán érzem magam, kicsit üresnek.
Azt hittem, hogy nagyon fogok sírni. De.. még csak nem is nagyon voltam szomorú. Hisz szép nap volt, a szél ellenére jó idő, és mindenki nagyon kedves és vidám volt. Így nem éreztem, hogy sírnom kéne.
Talán jó ez így. Hisz ez nem azt jelenti, hogy nem szerettem, és nem fog hiányozni ez az egész.
Csupán azt, hogy elfogadtam a változást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése