I'm laughing on the wrong side of my mouths

Csak szexre kellek nekik. Mindenkinek.

Az elején azt hittem jó ez így nekem... de vajon elég?
Van a srác, akivel hónapok óta minden nap beszélünk, néha-néha találkozunk. Ő a kivétel, ő fél az intimitástól. Nem is tudom, hogy tetszik-e igazán, de szeretek vele beszélgetni.
A balatoni srác, aki nagyon kedves és jó fej. Pár hete feljött, csodás volt. Szóba került a szex... hogy mindkettőnknek fontos. Úgy volt, hogy feljön valamikor. Sms-eket írt, hogy állandóan rám gondol, teljesen kivan, csak velem akar lenni... De több, mint egy hete nem írt.
És itt van az igazi dilemma. Talán két éve ismerem a srácot, mindig is tetszett. De régen ugye nekem is barátom volt, neki is barátnője. És most szakítottak. Még azon a héten írt a srác, találkoztunk. Azt hittem tényleg csak beszélgetni akar. A célozgatásnál már gyanítottam, mikor megcsókolt és a elkezdett simogatni már egészen biztos volt, hogy itt többről van szó. Akkor leállítottam, nem is tudom miért. Nagyon nagyon akartam őt, de azt hiszem megijedtem. Így azt hazudtam, hogy megvan. Pár nappal később megint átmentem. Ezúttal rögtön belevágtunk a dologba. Jól indult, de mikor eljutottunk a gumis részhez... Lankadt az érdeklődés. Igen, nem állt fel neki. Miért olyan nehéz ezt még leírni is? Olyan kínos volt. Főleg neki, de én is nagyon kínosan éreztem magam. Ez fontos volt nekem, és nagyon nem úgy sikerült, ahogy elterveztem. Na igen, és legjobb az egészben, hogy rám szállt a volt barátnője. Tudja, hogy találkoztunk és komolyan mondom, soha nem volt még velem ilyen kedves. A flegma lányból hirtelen tiszta bűbáj lett. Tudom, hogy csak bűntudatot akar  bennem kelteni, de ahogy Aron fogalmazott: "Nincs semmi okod bűntudatra, max akkor lenne, ha ma összejönnénk. De erről szó sincs ugye, deal? "
És még ezek előtt, bár konrétan nem történt meg a dolog - dugópajtinak titulált. Francba.

Én vagyok a hülye, hisz mindegyik srácnál úgy kezdtem, hogy nem kell nekem kapcsolat, lesz ami lesz. De már nem tudom, hogy tényleg elég-e az nekem.

És van még egy dolog, leírom de valószínűleg úgyis kitörlöm.
Egy bulis éjszakán... Az előtti nap, hogy Aronnal voltam... Nagyon nagy hülyeséget csináltam. Lefeküdtem egy ismerősömmel. Ez még nem lenne baj, de hagytam magam rábeszélni, hogy csináljuk annak ellenére, hogy nem volt egyikünknél se gumi. Ittas volt, be volt állva és nem vette ki időben.
Másnap persze mondta, hogy vesz nekem tabit, el is kísért de akkor nem sikerült elintézni. Utána még 2 napom ráment, hogy Mindenszentek napján orvost keressek, persze nem sok sikerrel jártam. Szerencsére másnap sikerült. Szóval nem para, biztos, hogy nem vagyok terhes. De akkor is durva volt ezt az egészet átélni, és ami a legrosszabb, hogy egyedül voltam. Senkinek nem mondtam el. Senkinek az ég világon. Soha nem volt még ilyen, de ezt nem akarom, hogy bárki is megtudja, akármilyen közeli barátom is. Azt hiszem legalább arra jó volt, hogy észhez térjek végre. Rengeteg ehhez közeli helyzetem volt már, most már legalább tényleg felfogtam, mekkora következménye lehet.

this expains everything... or nothing?

Vége. Olyan szép volt, a tökéletes kapcsolat - ami soha nem is létezett.
Ha el akartam menni inni, ő velem tartott. Ha csókolózni akartam, rá mindig számíthattam. És ha szexelni akartam, ő nem mondott nemet. Ám ha tényleg csak egy barátra volt szükségem, ő akkor is ott volt. Nem volt semmilyen kényszer, mindig az én épp aktuális hangulatom szerint játszottunk. Ajándékokat hozott, bemutatott a barátainak, a családjának. És közben mégsem voltam a barátnője, maximum pár órára, ha épp úgy akartam.
Eltöltöttük együtt az egész nyarat, majd beköszöntött az ősz. Nem találkoztunk olyan sokat, de pont így volt tökéletes.
A tegnap este is úgy indult, mint az összes többi. Kétféle felvonás volt. Vagy a Duna partra mentünk borozni, vagy az 57-be a barátaival. Most a kocsmázás mellett döntöttünk. Nagyon jól alakult az egész este, én épp kívánós kedvemben voltam, csókolóztunk és megbeszéltük, hogy nálam alszik. Előtte még elmentünk hozzá egy ajándékért, amit már régóta ígér nekem. Mikor hazaértünk végre megmutatta: egy bilincs, csuklóra és bokára. Vicces volt, nevettem rajta és huncutul mondtam, hogy használjuk. Csókolóztunk, és hallottam, hogy kattan a zár. Azután már nem is emlékszem miért, de le akartam szedni és akkor derült ki, hogy a bokabilincset nem lehet kinyitni. Az elején még nyugodt voltam, de mikor Jared elkezdte fűrészelni már kezdtem megijedni. Hívta a húgát, akié a bilincs, de ki volt kapcsolva. És végül felhívta a volt barátnőjét, Gigit. Nagyon sokat hallottam már róla, az utált exnő, aki borzalmasan féltékeny rám. Idiótán vihogott a telefonba és mondta, hogy nyugodjak meg, hoz embereket és leszedik rólam. Mire megérkeztek Jared már nem volt velem. Az erkélyen ült, magába zuhanva. Végül idegenek  nyugtattak meg, és idegenek szedték le rólam. De nem is ez a bilincs-sztori viselt meg, hanem az, amit ez által megtudtam. Hogy Gigi nagyon nem a múlté, hanem 2 éve járnak. Hogy mindig, amikor köztük nem jól alakult valami Jared hozzám futott. A lány tudott rólam, én voltam a harmadik. És Jared hol nekem, hol neki mondta, hogy szeret. Bár a legjobb barátjának, aki Gigivel is nagyon jóban van azt mondta, hogy engem. Annyit tudott kinyögni, hogy azért tette, mert azt gondolta soha nem lehet elég jó nekem. Ezen kívül Gigi sok mindent mesélt. Hogy egyszer megverte, pénzt nyúlt le tőle, és hogy titkon biszexuális. Ennek még nem döntöttem el, hogy melyik részét higgyem el, bár lehet mind igaz.

Nem értek semmit, velem annyira más volt. Még ha minden találkozásunkkor el is kellett neki mondanom, hogy nem akarok vele összejönni, akkor is egy biztos pont volt az életemben. Úgy bánt velem, ahogy megérdemlem, ahogy Hudsontól is elvártam volna. Azt mondta, hogy szeret.
Minden hazugság volt, mintha én csak a szépet kaptam volna; az ajándékokat, a bókokat, a megbecsülést. Nem láttam, hogy ez alatt egy hatalmas jéghegy van, egy teljesen eltitkolt élet.
Fáj most ez az egész, és még ha soha nem is vallottam be, de sokat jelentett nekem. Kétségbe vagyok esve, nem tudom mihez kezdjek, mert lehet ő csak egy pótlék volt számomra, de őt ki fogja pótolni?
Minden esetre most már tényleg, véglegesen le kell őt zárnom.

somebody help!

Sajnos vége a tavaszi szünetemnek. Tartalmas volt, sokat voltam a családommal és barátaimmal, de azért pihenni is tudtam.

Hudsonnal háromszor találkoztam.

Először a deákon teljesen véletlenül összefutottunk. Teljesen zavarban volt, oda se jött köszönni aminek gondolom 2 oka van. 1, zavarban volt, amiért pár napja éjszaka fél 3kor felhívott, csak mert eszébe jutottam és 2, nagyon be volt hasítva.

A barátja köszönt nekem, és amikor mentek el szóltam neki, hogy legalább köszönhetne, úgyhogy odajött és adott puszit.

Ez a kevésbé izgalmas része. A java szombaton, egy közös barátunk szülinapján következett, amin persze ő is ott volt. Nem igazán beszéltünk, csak egy-két szót. Nem is tudom, hogy kerültük-e egymást, de én azt kívántam bár ne lenne ott. Nem éreztem jól magam, rossz volt őt látni, hogy mennyire jól érzi magát, úgyhogy éjfél fele hazajöttem. Már az utcán alig tudtam magam tartani, de mire beléptem a lakásajtón már zokogtam. Rájöttem, hogy akármivel is hitegettem magam az elmúlt időkben, én közel sem vagyok még túl rajta.

Így feküdtem le aludni, csalódottan, kisírt szemekkel. Fél 6-kor csöngött a telefonom, Hudson volt az.

Nem tudott hazamenni úgyhogy kért, hogy had aludjon nálam. Nagy nehezen megengedtem, persze csak úgy, ha a földön alszik. Öt perc múlva ott is volt. Rögtön befeküdt mellém az ágyba. Végül egy-másfél órát volt ott, amit végig beszélgettünk. A szakításról és arról, hogy hogy megy nekünk a továbblépés.

Azzal kezdte, hogy ha újrakezdhetnénk az egészet, annyi mindent máshogy csinálna.

Rengetegszer elmondta, hogy mennyire hiányzom neki, hogy én vagyok a legimádnivalóbb lány, akivel valaha találkozott. Hogy mennyire rossz nélkülem, nem találja a helyét a világban, és hogy sokkal boldogabb volt, amíg jártunk. Hogy minden nap az én gondolatommal kel fel és fekszik le aludni. Mondta, hogy mindenféle kamudumákat mond a kistestvéreinek, akik nagyon hiányolnak. Mondtam, hogy ez nem mehet mindig így. Elöbb-utóbb elfelejtenek, vagy még összejövünk-mondta- Inkább az elöbbi-tette gyorsan hozzá.

Átölelt, megfogta a kezem... de nem mondta, hogy újra akarja kezdeni.

Mondjuk azt mondta, amin nagyon megdöbbentem, hogy szerinte lehetnénk jóban. Ő, aki közölte, hogy mi soha nem leszünk barátok, hisz soha nem is voltunk, mindig több volt köztünk. Azóta írt üzenetet is, hogy milyen jó volt kettesben beszélgetni, stb.

Ami még nehezebb, hogy vajon én mit akarok. Nagyon jó volt vele lenni, szörnyen hiányzott már.

De szerintem tényleg kezdtem haladni, és megint csakis rá tudok gondolni.

Lehet jobb lenne, ha nem beszélnénk. Adnom kell magamnak esélyt a felejtésre.

Csak ez olyan nehéz nekem, mint leszokni a dohányzásról.

Mindennapi belső beszélgetés magammal:

-Hiányzik Hudson.

-Kussolj!

The only thing that can catch me now, is my dreams

Megtettem, amire már egy hete készülök.

Szakítottam Kevvel.

Elég rossz érzés összetörni valaki szívét, pláne hogy vele nem először teszem meg.

De tudom, hogy jó döntést hoztam.

Nem ő a nekem való, meg egy kicsit fura is.

Hülyeségeket beszél és kicsit néha őrülten viselkedik.

Ezt persze neki nem mondhatom el.

De így van, és én ahogy egyre többet voltam vele, annál jobban idegesített.

Hudsonról felraktak facebook-ra egy képet a házibulijáról, ahogy egy számomra vadidegen csaj puszit ad neki, ő pedig átöleli. A többi képen is minden srácot ölelget a csaj.

Nem tudom ki ő, nem tudom van vagy volt-e valami közöttük, de tudom milyen Hudson részegen.

Mindegy, ez már nem az én dolgom.

you don't know the pain, I feel inside

Az elmúlt napokban rengeteg dolog történt.

Hudson... karácsonyra wellness hétvégét kaptam tőle, amit előtte hónapokig ígért. Persze akkor már nem jártunk, így nyitottan hagytuk a kérdést.

A múlt héten megbeszéltük, hogy mégis elmegyünk.

Most ő úgy döntött, hogy mégse jön el velem. És a jegyet sem adja nekem, amit részben megértek, részben viszont nem tartom fairnek. Azt én kaptam, és legalább ennyit adhatott volna nekem, ha már összetörte a szívemet.

Mikor rákérdeztem, hogy mi változott a múlt hét óta csak ennyit mondott: "kijózanodtam".

Persze az is benne lehet, hogy hallott róla, hogy egy másik fiúval voltam, de ő akár egy barátom is lehetett volna. Lehet én vagyok a hülye, amiért múlt héten felhívtam magamhoz.

De akkor is fáj, mert amiket mondott nekem őszintének tűntek. Azt hittem van még esély számunkra.

Most már tudom, hogy tényleg vége.Tegnap találkoztunk, visszaadta a ruháimat. Én neki már rég visszaadtam. Megkérdezte, hogy jól vagyok-e, de nem voltam túl meggyőző, mert rákérdezett még egyszer. Tényleg nem vagyok jól. De majd jól leszek.

Legalább tudja, hogy most tényleg nagyon haragszom rá. Nem hiszem, hogy meg tudnék neki valaha bocsájtani, amiért így elbánt velem. El akarom őt felejteni, kitörölni akár az egészet. Olyan szép volt, de most olyan mélységesen rossz. Bár könnyebb lenne a felejtés.

Kev miatt is elég rosszul vagyok. Randiztunk, de rájöttem, hogy nem is állok készen rá, és köztünk egyébként se lehet soha semmi komoly. Én nem érzek iránta semmit. És ahogy egyre jobban megismerem, egyre inkább taszít. Mi olyan mások vagyunk.

Ma akartam szakítani vele, de végül nem tudtunk találkozni. Minél hamarabb le akarom zárni.

Hook-up

Amióta szingli vagyok csakis arra vágytam, hogy végre legyen valakim. Hogy ne legyek egyedül.

És tessék, most összejöttem Kevvel.

De hogy boldog vagyok-e?

Kicsit megrémít.

Az, hogy nem volt még sose barátnője. Az, hogy mennyire szerelmes belém.

És az, hogy ő nem Hudson.

De mindenképp meg akarom próbálni. Max nem jön be. Csak az a baj, hogy nem szeretném összetörni a szívét.

Muddle

Hihetetlen. Miért mindennek pont most kellett összejönnie?

Na jó, elkezdem az elején.

Van egy fiú, aki nagyon régóta szerelmes belém, de én leráztam őt, természetesen Hudson miatt. Amióta szakítottunk elkezdtünk rendszeresen beszélgetni. Múlt héten úgy éreztem, készen állok egy találkozóra. Megtettem az első lépést a felé, hogy túl legyek Hudsonon. Így találkoztam Kevvel.

Nagyon jól sikerült, beszélgettünk, csókolóztunk, kézen fogva sétáltunk haza.

A tavasz első napján úgy éreztem, tényleg itt van egy új kezdet.

Csakhogy másnap elmentem este szórakozni. És ki volt ott? Hát persze, hogy Hudson. Én... nem is tudom mi ütött belém, talán az alkohol, talán a huncut mosolya vagy a csillogó szemei... de végül itt aludt nálam. És ma is. Szó sem volt róla, hogy újra összejönnénk. De szeret engem. És nagyon sokat gondol rám. Még nincs túl rajtam.

Olyan jó volt vele, de egyszerre nagyon furcsa is. Hetek óta nem éreztem ezt, amit előtte két és fél évig. De az biztos, hogy boldog voltam. De vajon hosszú távon is ilyen boldog lennék?

Hihetetlen, hogy amire több, mint 2 hónapja várok, pont most esik meg, amikor már belekezdtem valami újba. Kedden találkozom Kevvel. Ő olyan aranyos. Állandóan bókol, meg olyanokat mond, hogy egyszerűen elolvadok tőle.

Most egy kicsit két kötél között vagyok. De nem lesz baj. Majd valahogy megoldom.

Egy kis semmiség

Ma átjött.

Két hete vagyok itthon, mert megműtöttek. Átjött meglátogatni.
Elcsevegtünk arról, hogy mi van velünk, mik történtek.

Semmi szó nem esett Rólunk.
Nem is tudom... nem gondoltam, hogy bármi lenne majd, de talán egy kicsit titkon reménykedtem.

Persze fölöslegesen...

Mindegy, semmi nem változott.

Hát ez van.

A boldog emlékek fájnak a legjobban

Mennyi minden megváltozott az életemben...

Azért hagytam fel a blog írásával, mert megtaláltam önmagamat egy kapcsolatban.

Boldog voltam, és úgy éreztem már nincs szükségem arra, hogy kiírjam magamból az érzéseimet.

De ennek a rögös, de azért mégis azt mondanám, hogy szép időszaknak vége.

Vége egy 2,5 éves kapcsolatomnak.

Majdnem két hónapja. Az elején olyan boldog voltam, felszabadult, szabadnak éreztem magam. Végül is visszakaptam a fiatalságomat, úgymond.

Szörnyen váratlanul dobtak, kicsit sokk hatása alatt is voltam. De ahogy ment az idő, egyre inkább rádöbbentem, hogy mennyi minden meg fog változni az életemben. Bár sokat bántott engem, én mindent elnéztem neki. És még most sem tudom utálni, bár próbálom.

Komolyan csúnya dolgokat tett, de azért én tudom, hogy jó ember.

Valahogy... már úgy voltam vele, hogy bár nem tökéletes, de minden hibájával együtt szerettem, és már beletörődtem, hogy én vele vagyok, egyszer majd hozzámegyek és gyerekeink lesznek.

Nem tudom, még mindig nem döntöttem el, hogy pozitív vagy negatív, hogy ennek vége.

Idővel kiderül.

Minden esetre hiszek a sorban, és ha minket egymásnak szántak, akkor még együtt leszünk. Végül is tényleg fiatalok vagyunk még egy ilyen komoly kapcsolathoz.

Bár olyan nehéz minden este egyedül elaludni. Azt hiszem ez a legrosszabb. Hogy nem ölel át, nem szuszog mellettem. Nem is tudom, hogy Ő hiányzik nekem, vagy csak úgy valaki, egy társ.

De tény, hogy még szeretem.

Nem mondogatom magamnak az ellenkezőjét, mert tudom, hogy attól nem fog elmúlni.

Az időre hagyom. És tudjátok mit mondanak? Régi szerelmet csak újjal lehet elfelejteni.

Pozitívan várom, hogy mit hoz a jövő!