Azt mondod, hogy legyen minden úgy mint rég.
Hogy te sem tudod mi változott, de majd biztos elmúlik az érzés.
De valami más, én érzem. Rajtad.
Nem úgy szeretsz már. Nem örülsz, ha felhívlak az éjszaka közepén, csak hogy megmondjam, hogy szeretlek.
Félek.. attól, hogy ez az érzés majd teljesen eluralkodik ratad, és nekünk végünk lesz. De én azt nem akrom!
Csak.. szörnyű érezni, hogy bármennyire is kitartasz mellettem -hisz az egész nyarunkat együtt terveztük be-, de tudom hogy ez neked nem ugyan az.
Pedig az én részemről semmi nem változott. Csupána te bizonytalanságod bizonytalanított el engem is.
Nem tudom... ezt hiszem nem teszek semmit. Majd adja a Sors magától.
Rá bízom a jövőmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése