Ez nem történhet meg!
NEM NEM NEM és NEM!
Nem így kell lennie, nem így lett megírva.
Nem lehet vége. Még nem. Mi egymásnak lettünk teremtve, közös a jövőnk. Már mindent elterveztünk.
De komolyan, hisz én vagyok neki a tökéletes lány! Minden egyes hülyeségét ismerem, és ezektől függetlenül határtalanul szeretem. Nincs még egy lány, aki elfogadná őt. Najó, talán van.. De akkor is!
Hisz szeret engem, nem gondolhatja komolyan. Én.. nem tudom mit kezdenék nélküle.
Ő volt az egyetlen biztos pont az életemben.
Nélküle én már nem tudom ki is vagyok, mit akarok, mit tegyek és mit ne. Ő volt a támaszom. Még ha nem is mondott semmit, maga a tény, hogy ő van nekem -és örökre ott is lesz- erőt adott a mindennapokhoz.
Teljesen elvesztem.
Semmit nem vettem észre.. lehet hogy már rég nem szeret, csak vak voltam, és nem láttam, ahogy a szemem elött múlik el. Egy ideig éreztem, hogy valami más. De ha kérdeztem hogy mi a baj mindig azt mondta, hogy semmi. Egy idő után elhittem, majd magamnak is bemeséltem, hogy semmi nem változott.
De.. ez most olyan hirtelen jött, olyan nagy a sokk. Még fel se fogtam. Ez most tényleg megtörténik? Vagy csupán egy szörnyű álom, és ha felébredek ő mellettem fekszik majd az ágyban, átölel, a fülembe súgja hogy nincs semmi baj, ő örökre szeretni fog, majd csendesen alszik tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése