Egyszerűen nem tudom megérteni. Minden olyan szép volt, és mindketten annyira szerelemesek és boldogok voltunk.
Legalábbis én azt hittem...
Teljesen elvesztem.
Már semmit se értek.
Most volt az évfordulónk, egy gyönyörű és valószínűleg méregdrága fényképezőt kaptam tőle, amit az ember nyilván nem akkor vesz valakinek, ha épp dobni akarja. Nem tudom csak a pia hatására kattant be, vagy csupán nem józanul akarta elmondani.
Hogy már más.
Egy ideje érzi, hogy ez nem ugyan az, mint régen.
Csinált már ilyesmit, de az más volt. Akkor reggel átölelt, megkérezte mi a baj, majd 5000x bocsánatot kért, mert nem is emlékezett arra, hogy veszekedtünk. Most pedig... távolságtartó volt, mintha már tényleg idegenek lennénk. Egyszer átölelt, de elhúzódtam, mert megint a könnyeimmel küszködtem. Elmentem nélküle zuhanyozni... talán ez volt a baj. Mindig együtt mentünk. De most nem lehetett, az este után. Menet közben egymáshoz sem szóltunk, nem is néztünk egymásra, sőt ha jobban belegondolok nem is végig egymás mellett mentünk. Majd mikor az utunk elágazott, csupán odadobott egy sziát, mégcsak le se lassított.
Ez 11-kor volt, most 6 óra van. 7 óra alatt egyetlen sms-t se küldött.
Ez most komoly? Tényleg itt vége?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése