Egyik pillanatban úgy érzem, hogy dehogy akarom elveszíteni, ő mindenem, és biztos, hogy rengeteg fájdalmat fog még nekem okozni, de az együtt töltött percek kárpótolnak ezért.
Máskor meg, hogy mennyivel könnyebb lenne az életem kötelezettségek nélkük, mélyebb érzelmek nélkül. Csak élveznem kéne a fiatalságomat.
Harcolok magammal, mert minden barátom elmondhatja a véleményét, az indokok segíthetnek nekem a döntésben, de akkor sem dönthet senki helyettem. Mindenki azt mondja el, hogy neki mi a jó.
De azt honnan tudhatnám, hogy nekem mi?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése