Happy 20th Birthday to Jared!
Végül küldtem neki sms-t..Talán nem kellett volna. Felhívott és másfél órát beszéltünk. Annyira kedves volt.. és nagyon úgy néz ki hogy szombaton együtt fogunk bulizni..:S Az a helyzet, hogy nem tudom mi van most. Utálom őt, és ezt meg is mondtam neki. Most voltam eddig a legőszintébb hozzá.
"-Baromira utállak. De most komolyan! Elmondjam úgy igazán őszintén, hogy miért?
-Na miért?
-Mert most, mikor végre sikerült teljesen túltennem magam rajtad felhívsz és ilyeneket mondasz nekem, és ezért utállak nagyon. -néma csend.Nem mondott semmit, még emésztette a hallottakat. Nekem is akkor jutott el a tudatomig mit mondtam. Elkezdett eluralkodni rajtam a megbánás, de mikor meghallottam újra a hangját az egész szertefoszlott, büszke lettem magamra hogy képes voltam rá.De nem hagytam hogy mondjon valamit, inkább flytattam -Egyébként ebben teljesen megváltoztam azóta, hogy.. tudod. Mármint sokkal őszintébb lettem. Úgy értem, soha nem voltam veled még ilyen őszinte, és ez szerintem most jó. Mármint nehogy azt hidd, nem hazudtam neked, csak..
-Jójó nyugi értem. És tudom, csak sokszor teszek dolgokat amiket tudom hogy nem kéne, mégis megtszem.
-Akkor miért teszed meg mégis mindig?
-Nem tudom.. ilyen vagyok."
De a lényeg az, hogy nem tudom mi lenne a jó.. Megvonni a vállamat és megint megpróbálni továbblépni, ami valószínüleg sikerülne, de valyon nem húzna hozzá vissza mindig a szívem? Vagy találnék egyáltalán mást, akinek tetszem és normális? Ha pedig hagynám hogy most follyak az árral és újra összejönnék vele, nem akarnám megint hogy vége legyen?
Mire halgassak, a szívemre vagy az eszemre?
De valyon melyik mit súg?
"Amikor szerelmes vagy,
nem vagy eszednél,
mert ha eszednél vagy,
nem vagy szerelmes."
Publilius Syrus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése