Magány. Ez a szó jellemzi legjobban a mai napomat. Egész nap itthon voltam és gépeztem, tévéztem és rajzoltam. Martinnal találkoztam volna, de rosszullétre hivatkozva lemondtam. Nem volt kedvem most se kimoztdulni, se hozzá, de leginkább.. az élethez. Nem tudom mi van velem. Tegnap még minden teljesen jó volt. De ma.. Anyukám kialadt, mert bunkó vagyok vele. Pontosabban nem is bunkó, csak nem vagyok kedves. Nem tudom miért. Egyszerűen csak most nem esik jól. És bármennyire is nagyon szívesen kimennék és bocsánatot kérnék tőle a viselkedésemért és mosolyognék, de.. tényleg nem esne jól, mert az a mosoly nem szívbőlszóló lenne. Egyszerűen.. fizikai fájdalmat okoz egy egyszerű mosoly. Eddig fel sem tűnt..Egész nap csak itt ültem és teljesen jó volt. Szeretek egyedül lenni, az én kis világomban. Ilyenkor a magány is annyira édes. Persze máskor nem így van. A suliban pl utálok egyedül lenni, de ott nem is szoktam. Mindig rengetegen vannak körülöttem. Mármint nem úgy értem hogy a közelemben, hanem mellettem, velem. De most ez esik jól. Nem is tudom, csak .. azóta hogy felkeltem olyan üresnek érzem magam. Végtelenül üresnek. Nem tudom mi történhetett... Na most megyek, sürgősen énekelnem kell. Végül egy kis versecske amit ma írtam:
Van valami, mi szívemet nyomja,
Elmondani próbálom már hónapok óta.
Kimondani soha nem mertem bár,
De szeretni foglak egy életen át.
"When I wake up in the morning; the only thing I see is lonelyness making me wish you were here with me, just one more time."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése