Nem találkozunk holnap. Nem ér rá és beteg. A telefonbeszélgetés halálosan unalmas volt. Halálosan. Aztán letettem. Majd ott, az asztal tetején ülve felzokogtam. Könnyek és hang nélkül. Kb 2 másodpercig tartott. Aztán körülnéztem, és szép lassan elkezdtem ledobálni a földre a nem törékeny dolgokat. Aztán mikor befejeztem felálltam, és szépen lassan mindet összeszedtem. Ennyi. Ez volt az én hisztim. Már nem tudok miatta sírni. Pedig igenis akarok. És ma direkt hajat mostam és gyönyörűen megcsináltam, arcpakolást tettem fel és végiggondoltam mit vennék fel ha találkoznánk. De nem találkozunk, mert én már nem érdeklem őt. De ezt nem hagyhatom ennyiben. Fel akarom hívni most azonnal, bár még 5 perce sincs hogy letettük. De nem érdekel. Szükségem van rá!
"Ha elveszítesz valakit akkor jössz rá igazán, mennyit is jelentett."
love SUCKS
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése