
Az irodalomtanárom épp egy Kosztolányi novellát olvasott fel, ami egyébként nagyon tetszett, mikor megszólalt a mobilom. Amilyen gyorsan csak tudtam kinyomtam. Mikor kicsöngettek épp a folyosón néztem meg a mobilomat hogy ki keresett, mikor két kar fonódott hátulról a derekamra.
-Jared keresett -mondtam de nem néztem fel, tudtam hogy ki az
-Mi? Mikor?-kérdezte és elémállt
-Most az órán -mondtam miközben elindultam a terem felé ahol a következő órám volt -Gondolod, hogy talán..-kezdtem, de nem fejeztem be csak lefelé mutattam a kezemmel
-Hogy lent van? Lehet..-vonta meg a vállát
-Lerakom a cuccom, aztán lejössz velem megnézni?
-Persze - ígyhát lementünk és ott volt. Martin gyorsan felszívódott mert órára kellett mennie a suli réméhez. Mi pedig beszélgettünk és baromi aranyos volt. A legjobb mondata: " Tökre meghatódtam hogy most látlak." Hogy ez mit jelent? Nem tudom, de nagyon édes volt^^ Aztán három perc múlva becsöngettek nekem pedig órára kellett rohannom. Egy felhőn lebegtem fel és egész végig úgy is maradtam. Egész angolórán egy osztálytársam faggatott, aki látta hogy ott van lenn, de a vigyorgó pofájától, amitől engem leszámítva minden kiscsaj elalél és az idegesítő kérdéseitől csak egyre jobban virult az arcom és egy szót se mondtam neki. Csak mosolyogtam és elködösült tekintettel meredtem magam elé. Még az csiripelő madarakat és a rózsaillatot is éreztem. Három perc. Ennyi volt. De nekem mindennél többet jeletett.
"Miért titkolnám el szerelmemet? Hiába rejtem el szívemet mások elõl – magam hová rejtõzzek elõle?" - Shi-King
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése