2009. január 4., vasárnap

Maybe you will love me again?


Felhívott. Tegnap helhívott és több mint fél órát beszéltünk. És fantasztikus volt! Olyan volt mint régen, mielött összejöttünk mert egy kicsit most is flörtöltünk, de most sokkal őszintébb voltam. És lehet hogy csütörtökön találkozunk legalábbis nagyon remélem, mert szörnyen jó volt vele beszélni, annyira kedves és aranyos volt. Csak az rontott egy kicsit a dolgon, hogy végigremegtem az egészet és ahogy a telefon súrlódott a fülemhez párszor vissza kellett kérdeznem mert nem hallottam amit mondott, de egyetlen szórol sem akartam lemaradni. Gondoltam rá, hogy azt mondom neki hogy valamiért le kell tennem és hívjon vissza 5 perc múlva, de féltem hogy nem hívna vagy bármi, és.. nem akartam véget vetni a beszélgetésnek. És arra is emlékszik hogy mikor szilveszterkor beszéltünk telefonon azt mondta hogy szeret. És mikor rákérdeztem, de nem mondtam ki, akkor ő mondta hogy tudja hogy arra gondolok mikor azt mondta hogy 'nagyon szeret', és istenem.. annyira jó volt még egyszer hallani..:)(L) És igen, még én is szeretem. Nagyon de nagyon. Ja, és ma megint felhívott :) Bár most nem beszéltünk olyan sokáig, mert éhes volt és elküldtem enni:D Tegnap ő hívott, de én hivattam magam. És mikor megkérdeztem hogy nem talizunk-e egyik nap akkor is rögtön igent mondott. De most ő hívott fel, teljesen magától. Szóval tudjátok mit jelent ez? :):)

Talán először valóra fog válni az újévi fogadalmam? Reméljük :) De nem kiabálom el!

Sok szerencsét, ugyanis holnap folytatódik az iskola.. gondolom mindenki nagy örömére.. De azért remélem mindenkinek nagyon jó és nyugis téli szünete volt.

Puszi


"A legcsodálatosabb dolog az életben találni valakit, aki ismeri az összes hibádat, és mégis meglátja benned a legjobbat. "

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése