Borzalmas hogy milyen szörnyű dolgok történnek ebben a világban. Hogy van egy fiú, akinek olyan Sorsot szánt az Élet, melyet nem érdemel meg. Egy fiú, kinek fájdalmát se én, se senki más nem értheti. Sötét múltjáról alig tud valaki, s ők is csak homályosan. Már óvodás korában is szörnyű dolgok történtek vele, hogy pontosan mik azt nem tudom. Azt hiszem a nagyszüleit vesztette el. Az összeset. Aztán 15 éves korában meghalt az apukája. Elvesztette. És most itt áll, 17 évesen teljesen egydül, mert az anyukája messze lakik és a gimnázium miatt kollégiumban kell laknia. Úgy érzi nincs senki aki szereti, senki akinek szüksége van rá, és senki aki sajnálná, ha ő már nem lenne. Úgy érzi nincs családja, barátai, szerelme. Csak egy biztos: ő nem fél a haláltól. Azzal szórakozik, hogy a kés hegyét gyorsan vagdossa az asztalba az ujjai között, s mikor kétszer beledöfi a kést a kezébe, azzal sem törődik. Fejével nyomja össze a sörösdobozt, s meg se kottyan neki hogy vérzik a feje. A busz elé is majdne kiment, úgy kellett visszarántani. És sorolatnám, hogy mik történtek csupán 3 óra leforgása alatt. De ami ez után történt, arra senki sem számított. A buli csak ment, a piák fogytak.. Egyszer kiabált, máskor magába meredt. Félelmetes volt. Azután közölte, hogy nincs miért élnie és le akart ugrani a 2,5 méter magas galériáról. Négyen kellettünk, hogy lefogjuk. Azután fogta magát és lement, kiment cigizni. A falak beleremegtek ahogy becsapta maga után az ajtót. Majd 10 perc múlva hangos zokogást hallottunk a nappaliból. Sírt. Aztán kibeszélte magát a fiúknak. Egy ideig halgatóztunk, de aztán rájöttem hogy ez rossz. Akkor jöttem rá miért ilyen meggyötört ez a fiú. Én pedig azóta is erre gondolok, bár már 4 napja történt.
Meg akarom őt menteni, segíteni akarok bármi áron. De nem tudok mit tenni. Kevés vagyok hozzá, és ez szörnyen bánt.
"Nem féli a halált, ki élni nem szeret." -Racine
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése